Komfortzónán innen és túl - Peru

Amikor megérkezünk a világ másik felére, vagy akár csak a szomszédba, mindig számítunk valamire. Felkészítjük magunkat az alapján, amit eddig hallottunk vagy olvastunk. És még így sem biztos, hogy nem érnek meglepetések. Őszintén hittem, hogy kellőképp felkészültem, és nem érhet komoly meglepetés. Számítottam koszra, zsúfoltságra, dugókra, szétszórtságra, szervezetlenségre, kimerítő túrákra, és végtelen gyönyörű tájakra. Ezekkel alapvetően mind találkozhattam is. Voltak azonban nehézségek.

Én eddig csak a filmekben láttam olyan igazi, lélekdaráló forgalmi dugót. De amikor kiderült, hogy több mint 1 óra alatt tettünk meg 13 km-t a reptértől a szállásig értettem csak meg, mennyire hálás lehetek Európáért. És akkor még nem jártam Dél-Kelet Ázsiában. Zengtek a dudák, sávok talán soha nem is léteztek, a határozottabb sofőr tud haladni. Gondoltam magamban, mégis csak a fővárosban vagyunk, máshol biztos nem ez van. Pedig de, bár talán egy fokkal enyhébb változatban. Mivel én alapvetően szervezett embernek tartom magam, az ehhez hasonló zajos őskáoszok meg tudnak őrjíteni.

Az alap koncepció szerint ilyenkor Peruban is kellemes nyárias idő van, leszámítva persze a magashegyi környezetet. Ennek megfelelően igyekeztem bepakolni. A táskám pontos tartalmát egy másik bejegyzésben részletezem, de azt bizton állíthatom, hogy nem teljesen azt kaptam, amire számítottam. Arequipa volt az egyetlen város, ahol napközben fel tudtam venni a rövidnadrágot, Cuscoban és Limában ez már nem lett volna komfortos. Az esték pedig mindenhol kifejezetten hűvösek voltak, értsd: a túrakabátomban is éreztem, hogy csípős az idő. Ezt még természetesen ki lehet bírni, hisz az ember elképzeli, hogy rövidesen visszaér a kellemes hotelszobába, vesz egy forró fürdőt és bebújik a takaró alá. A fűtés szinte teljes hiánya megmondom őszintén váratlanul ért. Mint átlagon felüli fázós, kevés rosszabb dolgot tudok elképzelni, mint egy hideg szobában létezni és a néha előforduló meleg zuhany alól egy jéghideg padlóra kilépni. Persze a hegyen is fáztunk, nem is kicsit. De az más, attól nem vártuk egy pillanatig se, hogy kellemes legyen. Megkockáztatom, hogy abban a környezetben jobban tolerálja a test a hideget (legalábbis az enyém). Átvacogtam az éjszakát a Salkantay-trekking első napján, de nem esett nehezemre reggel a fagypont közeli szobában átöltözni.

Igen, átöltözni, mivel zuhanyzási lehetőség nem volt. Pontosabban volt, hideg vízzel, de arra valahogy senki nem vágyott. 2 éjszakáról volt szó, szerintem ezt gond nélkül át lehet vészelni nedves törlőkendőkkel. Persze sokaknál már ez sem fér bele, de aki ilyen útra jön, érdemes úgy kalkulálni, hogy se szép, se illatos nem lesz. Ha már a higiéniánál tartunk, sarkalatos pont ilyenkor a mosdó-kérdés. Amikor megérkeztek az első tapasztalatok, egy pillanatra megkönnyebbültem, hogy angol WC fog várni az ajtó mögött. Hamar rájöttem azonban, hogy sokkal boldogabbá tenne egy egyszerű luk a padlón, mint egy sok cifra dolgot látott angol WC, amelyre természetesen eszem ágában sincs ráülni. Ez viszont hosszú távon komoly kihívás a comboknak, főleg ha valakit jobban megvisel a helyi konyha.