A sztereotípiákon túl - Albánia

Ha úgy meséltem volna az ismerőseimnek, hogy leruccanunk az albán tengerpartra a hosszú hétvégére pihenni, valószínű a szemük se rebben. Én azonban Tiranába készültem. Ennek hallatán többen felkapták a fejüket: Tiranába? Minek? Nem félsz a maffiától? Nem veszélyes? Mit lehet ott csinálni? Nos, meglepően sok mindent. Magam is hallottam jót és rosszat is Tiranáról, és bevallom, ez az úticél nem is az én fejemből pattant ki. Pont a felkapott tengerpartja miatt sose jutott eszembe csatlakozni a turisták hadához, de ahogy egyre komolyabban kezdtünk játszani a gondolattal, úgy döntöttem, nézzük meg.

Vegyünk át párat a leggyakrabban felmerülő sztereotípiák közül.

"Az nagyon elmaradott, koszos hely!"

Leginkább azon lepődtem meg, mennyire gyönyörű Tirana belvárosa. A régebbi stílusú épületek közé beékelődnek a modern, frissen felhúzott építészeti remekművek, itt-ott megbújik néhány mecset, ez a vegyesség pedig nagyon jó hangulatot kölcsönöz a belvárosnak. A tisztaságra is figyelnek, gyakran láttam, ahogy szedik a szemetet, seprik az utcát. Sok a park, pezseg az élet. Az esti hangulatfényekben úszó tereken sétálva azon tűnődtem, mennyire élhető város is ez.

Persze ahogy kicsit kijjebb sétálunk, már halmozódik az út mentén a szemét, és nem épp az öltönyhöz szokott társadalmi réteg tölti meg az utcákat. De semmiképpen sem elmaradott, jobbnál jobb bárok, éttermek, múzeumok (amelyekre sajnos nekünk nem jutott időnk, de legalább van okunk visszamenni).

"Az veszélyes hely, nem félsz, hogy elrabolnak?"

Nagyon kevés olyan európai városban jártam eddig, ahol egy pillanat erejéig sem volt bennem félelem. Tirana egy közülük. Persze a belvárosban volt rendőri jelenlét, de sok dolguk nem akadt, hacsak nem az ittas turisták feledkeztek meg az alapvető viselkedési normákról. Hajléktalant nem nagyon láttam, senkinek sem dudorodott fegyver a nadrágjában, és nem hajtott el lassan mellettem háromszor egy sötétített ablakos furgon. Még a külváros kevésbé pompázatos részein sétálva se érzetem úgy, hogy ha rossz sarkon fordulok be, az lesz életem utolsó elkövetett hibája. Brüsszelben jobban szedtem a lábam a vasútállomástól a szállásomig, mint itt.

"Ott olcsóság van"

Valóban picit olcsóbb, mint itthon, de annyival azért nem. Itt is ki lehet fogni a drága turistás helyeket, habár talán még ezeken is kisebb az esélye, hogy kikerekedett szemmel nézzük az összeget a számlán. Szemléltető példaként: egy elég jó hírű étteremben - ahol csak a szerencsén múlt, hogy foglalás nélkül kaptunk asztalt - 3 főételt kértünk, 1-1 sört, és 2 kör rakiját, mindezt kb 42 euróért.

"Hogy fogtok közlekedni? Elég kaotikus ott."

Ez történetesen igaz. Az autóbérlést nem mertük bevállalni, és utólag ezt egyáltalán nem bántuk meg. A belváros még egész rendezett volt, de a kivezetőkön már volt részünk igazi, dudáktól zengő balkáni dugóban. Lényeg a lényeg, buszoztunk. Durresbe távolsági busszal terveztünk átmenni, ehhez azonban ki kellett jutnunk a buszállomásra. Ehhez kinéztünk egy helyi buszt. Vagy késett, vagy kimaradt, vagy nem is jó menetrendet néztünk, így inkább biztosra mentünk, és 40 perc alatt kisétáltunk. A buszpályaudvar elég egyszerű hely. Nincsenek például kocsiállások, vagy kijelzők/táblák, ahonnan tájékozódni lehetne. Bemondásos alapon megy minden. Te mondod hova szeretnél eljutni, és valaki rámutat a neked megfelelő buszra. Felszállsz rá, valamikor elindul, utána pedig jön az ember és beszedi a jegy árát, szigorúan készpénzben. Zökkenőmentes odaértünk, és vissza is jutottunk.

"Van ott más a tengerparton kívül?"

Hogy micsoda?? Olyan természeti csodái vannak, heteken át lehetne kalandozni. Az idő szűke miatt mi egy GetYourGuide által szervezett túrára fizettünk be a Bovilla-tóhoz. Rövidke kis túra intenzíven felfelé, fantasztikus kilátás a tóra és a környező hegyekre, és mivel májusban voltunk, még nem is voltak annyira sokan. A válasz tehát igen, Albánia nem csupán a tengerpartból áll.